A Gaia Menedékben a spiritualitás nem egy elvont dolog, hanem a földdel és a tájjal való mély kapcsolódás. Szeretném, ha a vendégeim nem csak néznék a természetet, hanem részévé válnának. Éppen ezért a terület kialakításánál a „nudge” (gyengéd terelés) elvét követem: nem táblákkal és tiltásokkal irányítalak, hanem a tér elrendezésével, ösvényekkel és hangulatokkal ösztönözlek a tudatos jelenlétre.
A kedvenc koncepcióm a mezítlábasság. Van egy mondás, amit Ausztráliában egy hostel teraszán olvastam:
„ha nem mezítláb vagy, túl vagy öltözve”
A célom az, hogy a kertem mezítláb vezessen végig a dombtetőről le a völgybe, keresztül a patakon be az erdőbe. Amikor lekerül a cipő, azonnal megérkezel a jelenbe, érzed a talpad alatt a földet, és intuitív módon kezded el követni a kaszált ösvényeket. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol kényelmes gyep van, ami elsőre kényelmetlen is lehet akár, ha nem szoktál mezítláb sétálni. Folyamatosan tanulja újra a talpad ezt az elemi képességet, hogy valóban kapcsolódik a talajjal. Ha viszont gyakorlott mezítlábas vagy, akkor nagyon fogod élvezni a gyengéd masszázst végigsétálva a kerten.
Itt, a Bakony szélén újra felfedezheted a természeti ciklusokat. Az utcában nincs közvilágítás és a kertben is nagyon minimális fény van, így a csillagászati sötétség jelentősége mellett olyan dolgoknak örülök, mint a tavasz érkeztével az égbolton futó tejútrendszer tündérkertje vagy a telihold fényében sétálás a kertben. A városi zajban elvész az éjszakai égbolt ereje, de nálam újra kapcsolódhatsz a holdfázisokhoz és a csillagokhoz. A spiritualitás nálam az etikus tájhasználatot is jelenti: úgy élni itt, hogy ne hagyjak eltörölhetetlen lábnyomot, sőt, ha tehetem gyógyítsam a környezetemet.
Várlak olyan programokkal, amik segítenek elcsendesedni: tartunk itt tea szertartásokat, hangfürdőt, és megosztó köröket is. A Gaja-patak közelsége és az erdő csendje segít, hogy közelebb kerülj önmagadhoz is. Gyere el hozzám, vedd le a cipőd, és érezd meg te is Gaia lüktetését!
